Lattenstein Dániel, az ETO University Handball Team erőnléti edzője nemcsak klubszinten, hanem a korosztályos válogatott szakmai stábjában is meghatározó szerepet tölt be. A szakemberrel egy átfogó interjú keretében beszélgettünk, amelyben őszintén és részletesen értékelte az elmúlt időszak kihívásait és tapasztalatait. Az interjú első részében az ETO University Handball Team 2025/2026-os szezonjára tekintünk vissza erőnléti szemmel, míg a folytatásban a válogatottnál végzett munkájáról és szakmai élményeiről mesél.
Lattenstein Dánielt a szakmai felkészültség, a precizitás és a folyamatos fejlődés iránti elkötelezettség jellemzi, munkájával pedig jelentős szerepet vállal a játékosok fizikai felkészítésében és fejlődésében.
Hogyan értékelnéd erőnléti szempontból az ETO University Handball Team idei szezonját?
Az idei évben akadt bőven kihívás. A szezon kezdete óta a sok távozó, érkező játékos és a sérülések nem csak a kézilabda szakmai oldalára, hanem a fizikális edzésmunkára is rányomta a bélyegét. Megváltoztak a pályán töltött szerepek, bizonyos játékosnak több játékpercet kellett elbírnia a tervezetthez képest a legjobb formában. Sajnos a rehabilitáció terén is volt mit tenni, a sérült játékosok mihamarabbi visszatérésében nagyon komoly munkát kellett fektetni. A felsoroltak ellenére mégis pozitívumként emelném ki, hogy ennyi változó mellett is minőségben tudtunk haladni a fizikális fejlesztéssel, illetve komplikáció nélkül tartottuk a rehabilitációs ütemterveket.
Miben fejlődött a csapat fizikálisan a legtöbbet az idény során?
Vannak különböző tesztjeink, amiket akár heti több alkalommal is elvégzünk a játékosok aktuális készenlétének és fizikális állapotának monitorozására. Örömmel láttam, hogy azokban a képességeben, amelyek fejlesztését célul tűztük ki, a teszt eredmények igazolták az elvégzett edzésmunkát és fejlődést tapasztaltunk. Leginkább a robbanékonysági mutatókban láttunk ilyen fejlődéseket, hiszen ez egy univerzális képesség, amellyel minden poszton eredményesek lehetnek a játékosok. Ahol rosszabb eredményeket mértünk, azonnal neki láttunk a korrigálásnak.
Volt olyan időszak a szezonban, amikor különösen nagy kihívást jelentett a játékosok terhelésének menedzselése?
A téli felkészülési időszakot mondanám extrém esetnek, mert a csapatösszetételben nagymértékű változás történt a nyári felkészülés kezdete óta. Az újonnan érkező játékosok különböző edzésmunkából és edzésháttérrel jöttek, amelynek összeegyeztetése az akkori edzésmunkával komoly odafigyelést igényelt. A csapatszintű edzésterhelés beállításának érdekében kiemelten fontos volt a sérülésmentes fejlesztés. Folyamatos és még precízebb monitoringra volt szükség annak érdekében, hogy a játékosok ne kapjanak túl nagy terhelést, de mégis maximalizálni tudjuk a teljesítményüket. Mindezt úgy kellett menedzselni, hogy szinte kivétel nélkül idegenben játszottuk a felkészülési mérkőzéseinket, és az utazások okozta fáradtság is nagy szerepet játszott az edzésterhelés megtervezésében. Ez egy szenzitívebb időszak volt az egészséges játékosoknak taktikai és fizikális szempontból egyaránt. Mindezek ellenére így is akadt kontaktból adódó sérülésünk, és további feladatokat és leckét adott fel nekünk a tavaszi szezon megkezdése előtt.
Mely területeken látod a legnagyobb fejlődési lehetőséget a következő szezonra?
Mindenképpen folytatnunk kell a fiatalokkal megkezdett szisztematikus munkát, hiszen velük a hosszú távú fejlesztés a cél. A tapasztalt játékosokból is természetesen igyekszünk a legjobbat kihozni és maximalizálni a teljesítményüket, bizonyos paraméterekben fejlődést elérni, de számukra a legfontosabb, hogy a lehető legtöbb időt tudjanak a pályán tölteni egészségesen, és ne hátráltassa őket kisebb akár nagyobb sérülés. Ennek a két fő feladatnak az összehangolásában látok még fejlődési lehetőségeket, és igyekezni is fogunk mindent megtenni ennek érdekében.
Hogyan lehet egyensúlyt találni a teljesítmény maximalizálása és a sérülések megelőzése között?
Az igazság az, hogy minél magasabb a versenyzés szintje, annál magasabb a kockázat a sérülésekre. A játék minőségének és gyorsaságának, dinamikájának növekedése miatt a játékosok nagyobb tehernek és erőbehatásoknak vannak kitéve. Széles taktikai és technikai, valamint nagyfokú fizikális felkészültég szükséges a sportolóktól. Viszont keveset beszélünk a mentális és spirituális felkészültségről, ami szintén fontos sérülésmegelőzésben. Sorrendbe téve tehát a taktika, technikai, mentális és spirituális és végül, de nem utolsó sorban a fizikális fejlesztés, amely együttvéve érvényes, és ha harmóniában van ez a négy terület, valamint az edzésterhelés a megfelelő tartományon belül van, akkor jó eséllyel lehet elkerülni a klasszikus túlhasználati „overuse” sérüléseket. Sajnos teljes mértékben nem lehet megelőzni minden sérülést, hiszen a kézilabda nagyon komoly kontakt sporttá vált, és ezekben a kontaktokban még mindig gyakran fordulnak elő kisebb-nagyobb sérülések.
Mennyire változott a modern kézilabdában az erőnléti edző szerepe az elmúlt években?
Itthoni és nemzetközi szinten is megfigyelhető, hogy az erőnléti edzők már nem csak a konditeremben, hanem a konditermen kívül is nagyon komplex szerepkörben végzik a munkájukat. A legtöbb esetben az erőnléti edző végzi el és értékeli ki a szakmai stáb felé a mérések eredményeit, menedzseli a játékosok készenlétét és fizikális állapotát, megtervezi a ciklusokat, ellenőrzi és felügyeli az edzésterhelési mutatókat, hidat képez az egészségügyi stáb, szakmai stáb és a klub vezetés között, konditermi edzéseket tart, a kézilabda edzéseken aktívan részt vesz különböző pálya blokkok tartásával, és kiemelten fontos szerepe van a játékosok rehabilitációjában. Mindezek mellett, folyamatos önfejlesztés, szakirodalom olvasása, követése, tovább képzések, konferenciákon való részvétel is bele tartozik a mindennapi munkába mindazért, hogy a lehető legfrissebb és legjobb tudással rendelkezzünk. Összefoglalva nagyon összetett és komplex tudást igénylő szakmává alakult.
Melyik játékos fejlődése volt számodra a leglátványosabb fizikális szempontból?
Én úgy gondolom, hogy a leglátványosabb fejlődés mindig a sérült játékosok visszaintegrálása során észlelhető. Főleg egy műtéti beavatkozást igénylő sérülés esetén, amikor teljesen az alapoktól a pályára lépésig lévő rehabilitációról beszélünk. Nem csak szubjektíven, hanem mérhető, objektív adatokon keresztül is látszik, hogy mennyi munka van egy ilyen rehabilitáció mögött.
Mit jelent a klub számára, hogy több játékos is korosztályos válogatott meghívót kapott?
Szerintem a fiatal játékosaink minőségét reprezentálja, ha meghívót kapnak a korosztályos válogatottakba, hiszen mindig az aktuális legjobb keretet állítja össze a szövetségi edző. Ha több játékos is lehetőséget kap, a klub számára azt jelenti, hogy a játékosok is de a stáb is jó munkát végez ezekkel a fiatalokkal. Szerintem minden magyar fiatal játékos számára az egyik legfőbb cél a felnőtt válogatottság. Ennek elérése érdekében folyamatosan dolgozni kell egyéni, és edzői stáb szinten, és nem szabad megelégedni a jelenlegi behívóval. Készülni kell a következőre aztán a következőre és így tovább. Ha valaki tehetséges az csak a „null” pont.
A folytatásban szó esik majd Dani korosztályos válogatottban betöltött szerepéről, tapasztalatokról és a magyar utánpótlás sportról is.
