A mai nappal hivatalosan is véget ér a 2024/2025-ös kezilabda idény. Az ETO University Handball Team együttese az előkelő hatodik helyen zárta újoncként a szezont. A mögöttünk levő évet vezetőedzőnk, Kilvinger Bálint értékelte.
Hogyan értékeled a 2024/2025-ös szezont vezetőedzőként?
Nagyon intenzív és tanulságos év van mögöttünk. Újonckéntvágtunk neki az NB I-nek, alapvetően a biztos bennmaradás volt a célunk, de ezt sikerült jelentősen túlteljesíteni, hiszen végül a 6. helyen zártunk.
Az ősz kiemelkedően sikerült, remek rajtot vettünk, jól reagáltunka kihívásokra, és stabilan tudtunk teljesíteni. A tavasz viszont valamelyest visszazökkentett minket a realitásba: voltak nehezebb időszakok, amikor sérülések, betegségek és formaingadozások nyomot hagytak a csapaton. Ez azonban minden szezon természetes része. Igyekeztünk ezeken úrrá lenni, és nem mögéjük bújni kifogásként. Amikor a kulcsembereink gyengébben játszottak, előfordult, hogy valaki jól be tudott lépnihelyettük, de természetesen voltak olyan időszakok is, amikor ez kevésbé sikerült, ami hullámzást hozott. Ez a csapatépítés része, ami mindig hosszabb folyamat: kellenek hozzá sikerek és kudarcok is, mert ezekből születik meg igazán a fejlődés.
A saját statisztikai elemzésemet átnézve, több érdekes dolog is kirajzolódott a szezonunkból.
A 2024/25-ös idényben átlagosan 31,5 gólt szereztünk mérkőzésenként, ami kifejezetten jónak mondható. Ugyanakkor a kapott gólátlag is 30 fölött maradt, amit jó lett volna csökkenteni. Ennek egyik oka, hogy sok meccsen magas támadásszámmellett, gyors tempójú kézilabdát játszottunk, ami természetesenhatással volt a védekezési mutatókra is. Ezzel összefüggésben a technikai hibák száma is 11 körüli átlagot mutatott, ami a játékstílusból adódó természetes velejáró.
Az őszi szezonban 13 meccsből 9 alkalommal lőttünk 30 gól fölött, és ezek közül csak egyet nem nyertünk meg. Tavasszal viszont ez a szám visszaesett, csak 5 ilyen eredményes mérkőzésünk volt, ami összefüggésben van a támadójáték hatékonyságának ingadozásával is.
Balogh, Bombac és Bozovic is 100 lőtt gól fölött zárták az idényt, kulcsszerepet játszva a támadójátékban.
Külön pozitívum, hogy 9 olyan játékosunk volt, aki az összesmérkőzésen keretben szerepelt – ez stabilitást adott az idénysorán.
A tiszta gólhelyzetek értékesítése jó hatásfokkal történt, azonban az átlövőteljesítményünk több mérkőzésen is elmaradt a kívánatostól – itt egyértelmű fejlődési lehetőség mutatkozik.
A kapusaink átlagosan 12,3 védést mutattak be mérkőzésenként, ami stabil háttérként szolgált. Természetesen némi hullámzás előfordult, de összességében megbízható teljesítményt kaptunk a kapuból.
A védekezés az őszi félév kifejezetten tetszett, bár a számokban a két félév között nem volt jelentős eltérés. A kiállítások számának átlaga 4 alatt maradt, és mindössze 3 kizárásunk volt az egész szezon során, ami fegyelmezett játékra utal.
A labdaszerzések terén maradt némi hiányérzetem, ezen a téren is van még potenciál a fejlődésre – különösen ahhoz, hogy a gyors játékunkból még több könnyű gólt tudjunk szerezni.
Mi volt a legnagyobb szakmai kihívás ebben a szezonban?
Mindenképpen az, hogy teljesen átalakuló kerettel vágtunk neki a bajnokságnak: összesen 12 új játékos érkezett, emellett pedig egy olyan szakmai stábbal dolgoztunk együtt, amely ebben a felállásban szintén most kezdte a közös munkát. Ez mindenkinek alkalmazkodást, csiszolódást jelentett, de úgy gondolom, hogy ezt jól sikerült megoldani.
Nagy szerepe volt ebben annak is, hogy jól kezdtük a bajnokságot, ami stabil alapot adott a közös munkának. De egy csapat igazi ereje akkor mutatkozik meg, amikor nehezebb időszakok után fel tud állni. A tavaszi idegenbeli vereségek után képesek voltunk rendezni a sorokat, és itthon bravúrgyőzelmeket arattunk például a Szeged vagy az FTC ellen. Ezek sokat mondanak a csapat karakteréről.
Minek köszönhető ez a kiváló szereplés?
Ez mindenekelőtt közös munka eredménye. A játékosok rengeteget dolgoztak az egész szezon során, nagy energiával és fegyelmezetten vitték végig az évet. A szakmai stábban Somogyi Ádámmal már egy éve dolgozunk együtt, Kopornyik Zsolttal, Lattenstein Dániellel és Cseh Ferenccel viszont most először, de nagyon hamar megtaláltuk az összhangot. Mindenki szépen és pontosan tette a dolgát – ez alapfeltétele volt a csapat fejlődésének. Emellett az orvosi és fizioterápiás stábbal is elkezdtünk felépíteni egy közös munkarendet, ami a játékosok egészségének megőrzésében kulcsfontosságú volt.
Uhlig Rita elnökasszony megteremtette azt a stabil gazdasági hátteret, ami elengedhetetlen egy ilyen idényhez. Ebben a háttérben sok kolléga dolgozik nap mint nap azon, hogy a csapat zavartalanul készülhessen, működhessen.
Fontos kiemelni az egyetemmel való együttműködést is, amely nemcsak szakmai fejlődést és stabil hátteret ad, hanem a kettős életpályamodell révén segíti játékosainkat abban, hogy a sport mellett tanulmányaikat és jövőjüket is tudatosan építhessék. Ez a kapcsolat lehetőség és felelősség is – és büszkék vagyunk rá, hogy ezzel is hozzájárulunk a kézilabda és az oktatás közös jövőjéhez.
Végül, de nem utolsósorban, szeretném kiemelni a szurkolókatis: fantasztikus hangulatot teremtettek hazai pályán, sokszor elkísértek idegenbeli mérkőzésekre is. Győzelmek és vereségekután is éreztük a támogatásukat. A telt házas meccsek pedig egyértelműen bizonyítják: van igény a minőségi férfi kézilabdáraebben a városban – és ebben a klubban is.
Melyek voltak a szezon legemlékezetesebb pillanatai?
Szerencsére sok szép pillanatunk volt az idény során, nehéz is lenne egyet-egyet kiemelni közülük. Természetesen a Szeged legyőzése az Arénában, vagy az FTC elleni siker a fantasztikus hangulatú Magvassy csarnokban különösen emlékezetes marad. Emellett az idény eleji első mérkőzésünk felejthetetlen fordítása is nagy lendületet adott a szezonunknak, és ez az önbizalom aztán végig meghatározta a teljes évet.
Összességében az egész őszi szezon meghatározó volt: stabil teljesítménnyel hoztuk a mérkőzéseket, így megalapoztuk a pozíciónkat. Ezek a bravúros győzelmek mind olyan pillanatok, amelyekre hosszú távon is szívesen emlékezünk vissza. Ezek a sikerek adtak igazi tartást a csapatnak.
Mik a következő szezon céljai?
A legfontosabb, hogy az eddig felépített alapokra tudjunk tovább építkezni. Meg kell őriznünk a stabilitást, ugyanakkor folyamatosan fejleszteni szeretnénk mind a csapatjátékot, mind az egyéni képességeket. Minden idény új kihívásokat hoz, de a célunk egyértelmű: előre lépni, tovább fejlődni és hosszú távon stabil NB I-es klubként dolgozni.
A korábban említett vereségek is megmutatták, hogy mindig van hová fejlődni, és minden sikerért keményen meg kell dolgozni, mert ebben a bajnokságban semmit nem adnak könnyen. Célunkaz, hogy az elvégzett munkára tudjunk építeni, fejlesszük a játék minden elemét, és olyan szilárd alapot teremtsünk, amely hosszú távon is biztosítja a klub helyét az élvonalban.
A mögöttünk hagyott szezon nemcsak eredményekben volt gazdag, hanem sok tanulsággal is szolgált, amelyekből a következő időszakban is építkezünk.
