• Győr legnépszerűbb és legsikeresebb csapatát 1904-ben alakították a Magyar Vagon- és Gépgyár tagjai, Egyetértés néven. A név hamarosan ETO-vá, azaz Egyetértés Torna Osztállyá változott.
• A Győri Vasas ETO 1949 tavaszán már az NB II-ben szerepelt, a hatcsapatos mezőnyben utolsó helyen végzett.
• A következő évben átszervezés eredményeként megszűnt az NB II. A területi bajnokságban a Dudás Lajos edzette csapat a Pécs, a Tatabánya, az Ajkacsinger völgye, a Nagykanizsa és a Kaposvár csapataival küzdött.
• 1950-ben harmadik lett az ETO, 1951-ben pedig már aranyéremnek örülhetett.
• A Lengyel Pál edzette csapat 1955-től már csak kispályán játszott: a következő évtől Kránitz István vette át a szakmai irányítást, és új csapatot kezdett építeni.
• 1958-ban sikerült a bravúr: az ETO először jutott fel az NB I-be.
• A fiúk következő esztendőben nem várt sikert értek el: úgy lettek harmadikok, hogy ugyanannyi pontot gyűjtöttek, mint a bajnok Spartacus és az ezüstérmes Ú. Dózsa.
• Ezekben az években óriási népszerűségnek örvendett a kézilabda Győrben: 1960. május 1-én a Textiles-pályán ötezren szurkoltak a két városi rivális, az ETO és a Textiles összecsapásán, melyet 17:5 arányban nyert meg az ETO.
• 1961-ben előre lépett a csapat: az előző évi bronz után Győrbe került az ezüstérem!
• 1962-ben az ETO a szorosan vett élmezőny tagjaként az ötödik helyen végzett. A következő esztendő (1963) aztán ismét dobogós helyet hozott, harmadik lett a csapat.
• 1964-ben a szurkolók nagy bánatára az ETO utolsó, 14. helyen zárt, és kiesett az első osztályból.
• A száműzetés csupán egy évig tartott: 1965-ben Duck Zoltán edző vezetésével az együttes azonnal visszajutott a legjobbak közé, tetemes, hat pontos előnnyel nyerve meg az NB II Nyugati csoportjának küzdelmeit.
• Az 1966-os szezon végén az ETO a tabella 5. helyén végzett, a szoros középmezőny élcsapataként. Ellentmondásos év volt ez: míg hazai pályán csak 4 pontot vesztett a gárda, idegenben csupán 5-öt tudott szerezni. Az idény legnagyobb sikere kétségkívül a későbbi bajnok Honvéd legyőzése volt (15:14). Ebben a bajnokságban mutatkozott be az NB I-ben Horváth József, Horváth Lajos, Böröczki Gyula, Szüts Jenő, Molnár Zsolt és Boglári László.
• Szürkére sikerült 1967, hiszen a csapat csak a 8. lett. Ennél is rosszabb év volt a ’68-as: 12. helyen fejezte be az ETO a bajnokságot, mindössze 1 ponttal előzve meg a már kieső Pécsi Dózsát. A rossz szereplés elsősorban a pocsék őszi szezonnak volt köszönhető, amikor 13 meccsen mindössze 5 pontot gyűjtöttek a zöld-fehérek. Ebben az idényben mutatkozott be játékosként az ETO-ban a későbbi sikeredző, Szaló Tibor.
• 1969 több szempontból is fontos esztendő a csapat életében. Új edzővel, Joósz Attilával, új néven, Rába Vasas ETO-ként kezdte a szezont az együttes. A gárda lemásolta az előző szezont, ismét 1 ponton múlt a bentmaradás. Idegenben mindössze 3 pontot szerzett az ETO. Meg kell említeni Visi Károly és Pelikán László nevét, akik 130, illetve 121 lőtt góljukkal sokat tettek a kiesés elkerüléséért. Először húzta magára az ETO-mezt Balogh Imre, a 80-as évek aranycsapatának későbbi tagja.
• 1970 nyugodtabb év volt, a csapat a 10. helyen végzett, biztos távolságra a kiesőktől. Ebben az esztendőben az ETO letette névjegyét a Magyar Népköztársasági Kupában, a mai Magyar Kupa elődjében is. A Pécsi Ércbányász elleni egygólos diadallal jutottak döntőbe a fiúk, ahol 16:13 arányú vereséget szenvedtek a Spartacustól. Horváth József, Pelikán László, Balogh Imre, Visi Károly, Cséka Lajos, Ajtony Ákos, Szaló Tibor, Molnár Zsolt, Pálmai József, Józsa Kálmán, Jámbor Vilmos és Dudás Viktor harcolták ki az ezüstérmet.
• Az 1971-es idény tavaszi fordulói során a rangadókon remekelt az ETO: legyőzte a későbbi dobogós Honvédot és Spartacust, sőt, leiskolázta a későbbi bajnokot is (ETO-Elektromos 18:10). A bravúros győzelmeket azonban rendre érthetetlen kudarcok követték, így a zöld-fehérek végül a 6. helyet szerezték meg.
• 1972-ben újra 6. lett az együttes a bajnokságban, 4. helyig jutott az MNK-ban. A müncheni ötkarikás játékokon a nemzeti csapat tagjaként az első ETO-s kézilabda olimpikon, a 157-szeres válogatott kapus, Horváth József képviselte a zöld-fehér színeket.
• Joósz Attila 1973-ban csúcsra vezette a gárdát: a bajnokságban megszerzett második hely mellett a Rába ETO megszerezve a szakág első aranyérmét, megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. A Horváth József, Böröczki Gyula, Visi Károly, Balogh Imre, Cséka Lajos, Samodai László, Pálmai József, Horváth Lajos, Szórádi György, Pelikán László, Kristofori András, Gyömörei György összetételű csapat történelmet írt.
• 1974-ben Joósz Attilát Ajtony Ákos váltotta a kispadon. A csapat a 6. helyen végzett a bajnokságban, három ponttal maradt le a dobogóról.
• 1975-ben mutatkozott be az ETO-ban Vesztergom Zoltán és a későbbi válogatott kapus, Hoffmann László. Előző évi teljesítményét megismételve a 6. helyen végzett az együttes, aminek oka elsősorban a gyenge idegenbeli szereplés volt.
• 1976-ban a korábbi 14-ről 12-re csökkentették az első osztály mezőnyét. Fontos változás volt még, hogy ettől az idénytől fedett pályán rendezték a mérkőzéseket. A csapat megkezdte éveken át tartó mélyrepülését, úgy végzett a 9. helyen, hogy csak egy ponttal előzte meg a már kieső Székesfehérvári MÁV-ot. Újabb fiatal, később meghatározó játékos debütált az ETO-ban Oross Tibor személyében, Samodai László 118 gólt szerzett.
• 1977 még gyászosabb szereplést hozott, idegenben nem szerzett pontot az együttes, így az is kisebb csoda volt, hogy jobb gólkülönbségének köszönhetően az ETO végül bennmaradt az NB I-ben. Samodai ismét kitett magáért, 160 találatához nem kell kommentár. Pályára lépett a felnőttek között Tóth László és Kádár Zoltán.
• 1978-ban ismét a 10. helyet szerezte meg az ETO, igaz, ezúttal 4 ponttal megelőzve a kiesőket. Vendégként ismét halványan teljesítettek a fiúk, csak Pécsett sikerült pontokat szerezni, utolsó hat meccsét pedig elveszítette az együttes. A csapat legeredményesebbje Pelikán László volt, 121 góllal. Az ifjúsági korú Csicsay Ottó első mérkőzéseit játszotta zöld-fehér mezben.
• Az 1979-es szezonban, immár megszokott módon, egy ponton múlt a bentmaradás. Három fordulóval a befejezés előtt a kiesési rangadón a gárda 26:17 arányban múlta felül fő ellenlábasát, a Dunakeszit, így biztosította az első osztályú tagságát.
• Jól indult az 1980-as idény, hiszen az ETO hazai pályán győzte le az előző évi bajnok Tatabányát, ám végül minden maradt a régiben: a 10., azaz épphogy bentmaradó helyre futottak be a zöld-fehérek.
• 1981 még mindig a kiesés rémétől fenyegetetten telt el. Egyszer sikerült idegenben győzni, Dunaújvárosban. A bajnokság befejeztekor éppen a Kohász állt az ETO mögött a tabellán, egy pont hátránnyal. A zöldek bentmaradtak, a pirosak kiestek.
• Régi-új tréner, Joósz Attila irányításával kezdte meg az 1982-es szezont az ETO. A sikeredző nyolc év után tért vissza, és vezetésével végre egy nyugodt esztendő következett, a csapat a 8. helyen végzett, messze megelőzve a kiesőket.
• 1983-tól már egyértelműen mutatkoztak a felemelkedés jelei, az ETO negyedikként végzett a bajnokságban. Idény közben búcsúzott Győrtől az akkori NSZK-ba szerződő Pelikán László.
• 1984 sok hasonlóságot mutat az előző évvel. Az ETO ismét két ponttal maradt le a dobogóról, és lett negyedik, ismét Vura József lett a házi gólkirály, ezúttal 196 találattal. A csapat játéka azonban egyre jobb lett, a győri szurkolók pedig egy igazán nagy dobásra készültek.
• A drukkereknek nem is kellett sokáig várniuk, hiszen 1985-ben a csapat bronzérmet szerzett. Hazai pályán mindössze egy pontot vesztett az ETO, melynek húzóemberei Kádár Zoltán (150 gól), Vura József (132) és Iváncsik Mihály (114) voltak. A bajnokság befejezése után az év végén került sor az MNK küzdelmeire. A négy közé jutásért az ETO kettős győzelemmel múlta felül a Dunaújvárost, mint ahogy oda-vissza verte a Tatabányát is. Következett a Honvéd elleni, elképesztő izgalmakat hozó döntő. December 20-án a fővárosban 20:18-ra a piros-fehér katonacsapat diadalmaskodott. Két nap múlva rendezték a visszavágót Győrben, ahol a 11 gólos Kádár vezérelte ETO 20:18-ra győzött. Mivel abszolút egyenlőség alakult ki a csapatok között, így hétméteresek következtek, melyet az ETO 5:4 arányban megnyert. A Balogh Imre, Cseh Béla, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Oross Tibor, Polgár László, Tóth László, Vesztergom Zoltán, Vura József összetételű csapat megszerezte a klub történetének második MNK trófeáját.
• 1986 az IHF-kupa megnyerése miatt marad emlékezetes. Már az előző év őszén lezajlott két forduló, azonban a török Simtel és a svájci Basel nem állította komoly erőpróba elé Iváncsikékat. Tavasszal előbb a szlovákiai Eperjes csapatát búcsúztatta az ETO összesítésben 2 gólos különbséggel, az elődöntő első mérkőzésén a Proleter Zrenjanin ellen Győrben aratott 11 gólos győzelem után a visszavágó már csak formalitás volt. A döntőben a spanyol Technisan Alicante volt az ellenfél, a hazai pályán megszerzett 6 gólos előnyt sikerült megőrizni a visszavágón (23:17, 20:24), így az ETO (Balogh Imre, Cseh Béla, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László, Tóth László, Vesztergom Zoltán) a magyar férfi kézilabda történetének második csapataként szerzett európai kupagyőzelmet. Mindmáig ez a klub történetének egyetlen, nagy tornán elért nemzetközi diadala.
• 1986 őszén az ETO már a KEK-ben is bemutatkozott, ahol az izraeli Hapoel Ramat Gan magabiztos kiütése után a negyeddöntőben az NSZK-beli MTSV Schwabing idegenben lőtt góllal múlta felül Kádárékat.
• 1987-ben aztán valóra vált az álom, az ETO lett a bajnok. Magabiztosan, 6 pontos előnnyel végzett első helyen a csapat. Kádár Zoltán 167, Iváncsik Mihály 126 gólt szerzett. Három fordulóval a befejezés előtt Győrben a nagy rivális VÁÉV-Bramac 28:20 arányú legyőzésével biztosította be aranyérmét az együttes. Az első aranyérem a Balogh Imre, Cseri Péter, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Fenyő Kálmán, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László, Szekér Attila, Tóth László, Vesztergom Zoltán alkotta keret nevéhez fűződik.
• 1987 nyár végén, ősz elején került sor az MNK mérkőzésekre. Győr a triplázásra készült. Az ETO kétszer verte meg az Elektromost, így a négy között a Honvéddal meccselt. A 12 gólos győri győzelem (33:21) után nem sok izgalom maradt a budapesti visszavágóra (21:26). A döntőben ismét a VÁÉV-Bramac volt az ellenfél. Veszprémben ugyan egy góllal nyertek a hazaiak, azonban itthon nem hibázott az ETO (19:20, 21:14). Sorrendben harmadszor nyerték meg a kupát Szaló Tibor tanítványai.
• 1987 novemberében a spanyol Atletico Madrid ellen lépett pályára az ETO a KEK legjobb 8 csapata közé jutásért. A magabiztos győri győzelem után mindenki biztosra vette a továbbjutást, azonban a visszavágón nem várt arányú vereséget szenvedett a sérült Iváncsikkal és Csicsayval kiálló csapat és búcsúzni kényszerült a további küzdelmektől (24:15, 13:24).
• A 2003-as év nem volt sikeres, a csapat kiesett és 4 éven keresztül a megyei bajnokságban játszottak újra.
• Azonban a csapat 2006-ban ismét feljutott az NB II-be.
  2010-2011 idényben sikeresen vették az akadályokat és megnyerték az NB II bajnokságot.
• A következő évben az NB I/B bajnokságban 2. helyen végzett a csapat.
• Következett a 2012-2013 bajnoki év, ahol is elsöprő sikert arattak és megnyerték az idényt. Ezzel jogot formáltak az NB I-ben való részvételre.
• 2013 nyara a csapat életében a legnagyobb változást hozta, ugyanis megszerezték a jogot az ETO név használatára, így a 2013-2014 szezont ETO – SZESE Győr néven kezdték meg szeptemberben, ami nem hozott nagy sikert, mindössze 10 győzelemnek örülhettek a győriek.
• A következő idényt a 2014-15-ös szezon újra az NB I/B-ben kezdték, aminek azóta meghatározó és dobogó esélyes csapata lett.
• A 2017-18-as idényben magabiztos és kiegyensúlyozott játékot mutatott a csapat, ami a dobogó második helyére volt elegendő.
• Jelenleg a csapat az NB I/B-ben játszik és kitűzött célja az újbóli NB I-be való visszatérés.

2023-ban megalakult a Győri ETO-UNI FKC Kft. Hivatalosan a 2023/24-es bajnoki idényben kezdi meg működését. Utánpótlásunkat a Győri Férfi Kézilabda Közhasznú Alapítvány és a Széchenyi Egyetem Sportegyesülete, a SZESE adja.

Feladata a győri férfi kézilabda magasabb szintre való emelése (NB/I), párhuzamosan a Széchényi István Egyetemmel a „Tanulj és Sportolj Győrben” elv alkalmazásával. Első csapatunk NB I/B osztályban játszik jelenleg. Utánpótlásunk több csapata a korosztályos első osztályban kézilabdázik.

A sportszervezet központja a Magvassy Mihály Városi Sportcsarnok.

A Győri ETO-UNI FKC Kft. sportfejlesztési programja azokat az irányelveket követi, amely megfelel a kézilabdázás hosszútávú stratégiájának is.

Célunk, hogy a győri férfi kézilabda új, minőségi korszakába lépjen, magán viselje a „startup filozófiát”, az innovációs megoldások bevezetését, dinamikus megoldások alkalmazását a versenyképességünk fokozása érdekében. Jövőképünk középpontjában az eredményesség növekedése áll. Prioritást képez a munkában az érdeklődés felkeltése, a pozitív motiváció és attitűd rendszer kialakítása.

A Győri ETO-UNI FKC Kft. mind szakmailag, mind pedig a források tekintetében szükségesnek és elengedhetetlennek tartja olyan utánpótlás– nevelő bázis kialakítását, fejlesztését és fenntartását, amely megfelelő alternatívát és kitörési pontot, jelent a fiatalok számára.

Magyar bajnokaink:

• 1987: Balogh Imre, Cseri Péter, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Fenyő Kálmán, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László, Szekér Attila, Tóth László, Vesztergom Zoltán. Edző: Szaló Tibor
• 1988-1989: Balogh Imre, Cseri Péter, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Fenyő Kálmán, Felföldi Gábor, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán,  Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László,  Rádli Ferenc, Tóth László, Vesztergom Zoltán. Edző: Szaló Tibor

Magyar Kupa (MNK) győzteseink:

• 1973: Balogh Imre, Böröczki Gyula, Cséka Lajos, Gyömörei György, Horváth József, Horváth Lajos, Kristofori András, Pálmai József, Pelikán László, Samodai László, Szórádi György, Visi Károly. Edző: Joósz Attila
• 1985: Balogh Imre, Cseh Béla, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Oross Tibor, Polgár László, Tóth László, Vesztergom Zoltán, Vura József. Edző: Joósz Attila
• 1986: Balogh Imre, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László, Tóth László, Vesztergom Zoltán. Edző: Szaló Tibor
• 1987: Balogh Imre, Csicsay Ottó, Cseri Péter, Deáki István, Domonkos Attila, Fenyő Kálmán, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László, Szekér Attila, Tóth László, Vesztergom Zoltán. Edző: Szaló Tibor

Nemzetközi kupa győzteseink:

• 1986, IHF-kupa:
• Balogh Imre, Cseh Béla, Csicsay Ottó, Deáki István, Domonkos Attila, Horváth Zsolt, Iváncsik Mihály, Kádár Zoltán, Menyhért Tamás, Oross Tibor, Polgár László, Tóth László, Vesztergom Zoltán. Edző: Szaló Tibor
• Olimpiai helyezettjeink:
• 1972, München: 8. hely
  Horváth József
• 1988, Szöul: 4. hely
  Csicsay Ottó
  Iváncsik Mihály
  Oross Tibor
• 1992, Barcelona: 7. hely
  Csicsay Ottó
  Iváncsik Mihály

Világbajnoki helyezettjeink:

• 1986, Svájc: ezüstérem
  Iváncsik Mihály
  Oross Tibor
• 1990, Csehszlovákia: 6. hely
  Iváncsik Mihály