Lattenstein Dániel, az ETO University Handball Team erőnléti edzője nemcsak klubszinten, hanem a korosztályos válogatott szakmai stábjában is meghatározó szerepet tölt be. A szakemberrel egy átfogó interjú keretében beszélgettünk, amelyben őszintén és részletesen értékelte az elmúlt időszak kihívásait és tapasztalatait. Az interjú második részében a tapasztalt szakember többek között beszél a válogatott játékosok fizikális felkészítéséről, a regeneráció fontosságáról is.
Lattenstein Dániel jelenleg is a junior válogatottal vesz részt az Európ-bajnokságon Romániában. A válogatott felkészülése kapcsán kérdeztük őt, több fontosabb témában. Az Eklemovic Márkóval és Zakor Zalánnal a soraiban felálló nemzeti együttes az F jelű csoportban Csehország ellen kezdi meg a csoport küzdelmeket szerda este.
Erőnléti szempontból miben más egy válogatott szintű fiatal játékos felkészítése?
Összehasonlítva a junior korosztály nemzetközi mérkőzéseit, világversenyeit a felnőtt férfi nemzetközi mezőnyben lejátszott mérkőzéseivel és világversenyeivel, fizikális szempontból már nem látok lényeges különbséget. A junior korú játékosoknak ugyanúgy készen kell állni a sorozatterhelésre, hiszen 7-8 mérkőzést kell lejátszaniuk 9-10 nap alatt. Nem beszélve arról, hogy a felnőtt mezőnyben már látni junior korú játékosokat is. Fizikális felkészítés szempontjából már nem látok lényeges különbséget, ami inkább szembe tűnőbb, az a játékosok saját és edzéséletkorából fakadó testösszetételi, és abszolút erőbeni különbsége a felnőtt mezőnyhöz képest.
Melyek azok a fizikális mutatók, amelyek ma elengedhetetlenek a nemzetközi szinthez?
A különböző képességek felmérésére, különböző protokolljaink vannak. Külön de mégis együtt vizsgáljuk a teljesítmény méréseket az edzésterhelési paraméterekkel, és azokat a paramétereket, amelyek leginkább a sérülésmegelőzés szempontjából lehetnek fontosak. Teljesítmény oldaláról sebesség, dinamikai, erő és állóképességi paraméterek, a sérülésmegelőzés szempontjából leginkább az aszimmetria értékeket vizsgáljuk az alsó és felső végtagok között. Az edzésterhelésben is megvannak azok a mutatók, amelyek segítenek a tervezésben. Én úgy gondolom manapság már a játéktudás választja el a legmagasabb szinttű sportolót a másiktól mintsem a fizikális képesség, de ez természetesen nem minden esetben van így.
Mennyire fontos a regeneráció tudatos kezelése a fiatal sportolóknál?
A profi kézilabdázóknak az edzések és mérkőzések mellett a regeneráció kiemelten fontos „munkakörük”. A szakmai stáb arra törekszik, hogy a lehető legjobb taktikai felkészültséggel, a lehető legjobb fizikális állapotban érkezzenek meg a játékosok a bajnokság kezdetére vagy a szezonközi bajnoki fordulókra. Ez az állapot úgy érhető el, ha minőségi edzéseket tudunk végezni, természetesen közben kontrollálva az edzésterhelést. A minőségi edzés elvégzéséhez elengedhetetlen a friss, pihent idegrendszeri és fizikális állapot. Ha a játékosok nem megfelelően regenerálódnak nem tudnak magasszintű teljesítményt nyújtani, és még a betegség, sérülés veszély is megnövekszik. Egy profi sportolótól elvárt, hogy ahogy az edzéseken, úgy az edzéseken kívül is tegyen meg mindent a regeneráció érdekében. Természetesen az egészségügyi és szakmai stáb mindenben támogatja és minden segítséget megad a játékosoknak a regeneráció terén is.
Látsz különbséget mentalitásban azoknál a játékosoknál, akik rendszeresen válogatott környezetben dolgoznak?
Nem minden esetben. Vannak nem válogatott játékosok, akik extra munkát fektetnek a teljesítményükbe és egészségük fenntartásában és nagyon profi módon élik az életüket a pályán kívül is. Dolgoznak sportpszichológussal, vagy önmagukat fejlesztik mentális téren, ezért én úgy gondolom, hogy általánosan képességbeli különbségek vannak a válogatott és nem válogatott játékosok között mintsem mentális. Játéktudás, játékértés, döntéshozási képesség, és fizikális képesség mintsem mentális vagy spirituális képe. Vannak, akik jobb képességekkel születnek ez ugyanúgy érvényes a mentális oldalra. De még egyszer kiemelném, bizonyos esetekben nem válogatott játékos ugyanannyi, ha nem több munkát fektet a mentális játékába.
Mi az a legfontosabb tanács, amit egy korosztályos válogatott játékosnak adnál?
Igyekszem most is a játékosoknak egy profi szemléletmódot, egy olyan életviteli filozófiát átadni és mutatni egyaránt, amelyben a játékos tudatosan építi magát elsősorban a játékban, mentálisan és fizikálisan egyaránt. Én is így élem a mindennapjaim. Építem magam a munkámban, testben és lélekben is. Én úgy gondolom ekkor tud hiteles lenni ez a dolog, ha magam is így élek. Tudatos, alázatos, konstruktív és konzisztens legyen a mindennapokban és keményen dolgozzon az álmai megvalósításáért.
Szerinted miben kell fejlődnie a magyar utánpótlás kézilabdának fizikális felkészítés terén?
Szerintem nagyon pozitív irányú fejlődés látható az erőnléti edzésben itthon, de sokszor olyan érzésem is van, hogy elveszünk a részletekben. Nagy hangsúlyt fektetünk az elméleti módszerek megvalósításába, de ez nem mindig találkozik a gyakorlattal. Úgy gondolom, hogy a nagy képre magasabbról kell megvizsgálni, és a „kevesebb néha több” mondás kimondottan igaz lehet a mi szakmánkra.
Hogyan lehet egy fiatal játékost hosszú távon felépíteni úgy, hogy felnőtt szinten is stabil teljesítményt nyújtson?
Több modern anyag, modell található a szakirodalomban, amely az utánpótlás játékosok hosszútávú fejlesztésre specializálódott. Magam idézném, és újra felsorolnám azt a négyest, amely egy amerikai modell alapja. A Taktikai felkészültség, Technikai tudás, Mentális és spirituális és végül, de nem utolsó sorban a fizikális fejlesztés. Ezek összhangban történő minőségi fejlesztése felkészít a legmagasabb szintre.
Mitől lesz ma egy játékos fizikálisan „modern kézilabdázó”?
Az elmúlt években rengeteg magasz szintű teljesítményt láthattunk különböző nemzetek játékosaitól, teljesen különböző posztokon. Egy szélsőnél a gyorsaság és robbanékonyság, belső poszton erő, gyorsaság, robbanékonyság, beállónál maxerő és robbanékonyság képességi dominálnak. A kapus poszt egy speciálisabb eset, de ugyanúgy érvényes a gyorsaság és robbanékonyság. Nem tudnék kiemelni kifejezett egy képességet vagy paramétert, amelyből arra lehetne következtetni, hogy milyen a modern kézilabdázó. Testösszetétel alapján az mindenképpen elmondható, hogy az inkább atletikus alkat, nem feltétlenül túl muszkuláris játékosok érvényesebbek lehetnek. Ennek ellenére láthatunk nem feltétlenül ideális „modern” kézilabdázó alkatú játékostól is kimagasló teljesítményt a játékban. Ahogy a játék fejlődik úgy a játékbeli és fizikális képességek is dinamikusan átrendeződnek idővel és folyamatosan változnak.
