Kopornyik Zsolt, az ETO University HT szakmai igazgatója, mesélt arról, hogy milyennek érzi a csapatot a felkészülés alatt, hogyan vélekedik a héten megrendezésre kerülő Európa-kupáról és annak fontosságáról a felkészülés tekintetében, valamint milyen személyes céljai vannak az idei szezonra.
Lassan egy hónapja, hogy először találkoztak a fiúk és elkezdték a felkészülést. Hogy halad a csapat?
Most már lassan 4 hete tart a felkészülés és azt gondolom, hogy ez a 4 hét rendkívül hasznos volt, mert idén a legeslegfontosabb az, hogy tudjunk egy olyan csapatot építeni, akikkel sikeresek lehetünk. Nagyon jó játékosaink vannak, azt gondolom, viszont csapattá kell őket gyúrni és ezért a legeslegfontosabb feladatunk, hogy ezeket a játékosokat mind védekezésben, mind támadásban be tudjuk illeszteni abba a rendszerbe, amit mi szeretnénk. Természetesen a kiválasztás folyamán már eleve eszerint a vonal szerint haladtunk, úgyhogy azt gondolom, hogy a végén Győrnek lesz egy jó csapata. Jelen helyzetben a jó kvalitású játékosokat, akik érkeztek, kell beillesztenünk egy olyan szisztémába, amit mi szeretnénk játszatni a csapattal. Azt gondolom, hogy amint látható is, talán a védekezés a nehezebbik pont, hiszen támadásban olyan erények csillognak a játékosaink szempontjából, amilyen kvalitással rendelkeznek. Védekezésben viszont azok az apróságok, amiket még szeretnénk, kicsit lassabban állnak össze. Viszont már a harmadik edzőmérkőzésen láthattuk azokat a jeleket, amik utalnak arra, hogy az elvégzett munkából fogunk tudni építkezni.
Sokat változott a csapat, sok új játékos érkezett, Magyarországról és külföldről egyaránt. Változott valami az öltözőben? Milyen ott az atmoszféra?
Igen, én azt gondolom, hogy mindenféleképpen van változás, hiszen sokkal több olyan egyéniségünk van, akiket egy közösségbe kell beilleszteni, illetve sokkal több olyan egyéniségük van, akik a kézilabdában is sikeresek voltak. Tehát a legfontosabb feladatunk az, hogy LEGO szerűen össze tudjuk őket illeszteni. Valamint úgy gondolom, hogy az öltözőnek is lesz egy sokkal karakteresebb kiállása. Biztos vagyok benne, hogy a kézilabdáról nem kell annyira részletesen beszélni, hiszen a játékosaink azt értik. Nekünk mindig arról kell beszélni, hogy mit szeretnénk és kit hogyan tudunk abba beilleszteni. Az biztos, hogy a győztes mentalitás, ami számukra a legeslegfontosabb. Én azt gondolom, hogy enélkül nehezen tudnánk előrehaladni. Biztos, hogy ezek a játékosok sokat fognak adni Győrnek, a klubnak és a mi feladatunk pedig az lesz, hogy tudjuk őket terelgetni és azon az úton tartani, amely a siker felé vezet.
A csapat először fog egy olyan nagy tornán játszani, mint az Europa-kupa Franciaországban. Milyen elvárásokkal indultok neki az útnak?
Én azt gondolom, hogy mind a klub életében, mind a játékosok életében ez egy nagy dolog. Ugyan a játékosaink egy része már játszott Bajnokok Ligájában, Európa Ligában, valamint nemzetközi színtéren válogatottak, viszont a játékosok és a klub együtt most először kapott ilyen lehetőséget és most először tud ilyen tornára utazni. Azt gondolom, hogy nagyon jó lesz számunkra és nagyon sokat profitálhatunk belőle. De tudjuk, hogy Európa top csapatai ellen fogunk játszani, hiszen a Montpellier, a Nantes és a Zágráb hétről hétre a televízió képernyőjén jelennek meg, viszont mi úgy érkeznénk erre a tornára, hogy konkrét feladatokkal látjuk el a csapatot. Ezért szerettünk volna több dolgot is adaptálni, hogy a bajnoki rajtra úgy állhassunk oda, hogy a sebességet, a tudáskülönbséget, a gyorsabb döntési reakciókat, a mechanizmusokat és a védekezés alapvető szisztémáit olyan módon gyakoroljuk, amelyeket a magyar bajnokságban később hasznosítani tudunk. Úgyhogy én azt hiszem, hogy számunkra egy kihívás lesz ez az egész torna. Viszont nem kell megijedni ezektől a csapatoktól, hiszen nyilván a Győrnek is nem titkolt célja, hogy a közeljövőben tudjon nemzetközi kupában játszani. Viszont most azt szeretnénk, hogy egy tanulási folyamat menjen végbe a csapatunkon belül, amelyet majd tudunk kamatoztatni a pályán.
Egy kicsit személyesebb kérdés. Már az előző idényt is Győrben töltötted, hogy érzed magad itt? Otthonodnak érzed már?
Győr egy rendkívül szép város. Igazából nekem annyiból van régebbi kötődésem, hogy rengeteg tornán voltam már itt és évek óta jártunk ide csapattal, edzőkkel, társakkal, illetve amikor az Európai Kézilabda Szövetség által kiírt Nemzetközi Edzőképző volt, akkor is voltam már itt, tehát igazából minden évben. Ez egy kicsit különleges érzés, hiszen azért Győr egy tradicionális város, és tényleg azt gondolom, hogy ebből a szempontból rengeteg lehetőség van, minden nap tudsz találni valamit. Az én esetemben azért más, mert én többnyire a sportcsarnok, az iroda és a lakóhelyem között mozgok, úgyhogy kevesebbet tudtam élvezni eddig a Győr adta lehetőségeket. Abban bízom, hogy itt a második évben már beáll egy rendszer és tudok többet látni és tapasztalni a városból. Úgyhogy én egyelőre azt gondolom, hogy azok a számítások, amelyekkel érkeztünk, azok eddig beváltak, és bízom benne, hogy ebben tovább tudunk építkezni, illetve ki tudunk majd teljesedni.
Mielőtt elkezdtél Győrben dolgozni, a NEKA csapatában voltál edző. Mennyiben más az itteni munka az előzőhöz képest?
A Nemzeti Kézilabda Akadémia teljesen más, hiszen ott az utánpótlásban tevékenykedtünk, így a fiatal játékosok képzése volt fókuszban és a versenyeztetésük. Egyrészt rengeteget tanultam az akadémián, mert nagyon jó kvalitású edzőkkel dolgozhattam együtt, nagyon jó szakmai közegben, amit sosem fogok elfelejteni. Ezzel a tudással felvértezve szeretnék én is saját magam fejlődni. Itt a győri klub életében azt gondolom, ugyanaz történt, mint velem, hiszen mindenki előre lépett. Ugyan már dolgoztam felnőtt csapat mellett, itt mégis teljesen más. Hiszen egyből belecsöppentem egy olyan csapat életébe, ahol azért több magyar felnőtt játékos van, nemzetközi játékosok, válogatott játékosok, akik mögött már több tapasztalat van. Más az edzés, más a felkészülés, teljesen más egy fiatal játékos részére és teljesen más egy felnőtt játékos részére, akikkel mi rendelkezünk. Úgyhogy ez számomra is egy nagy kihívás, hogy hogyan is illesszük őket össze és hogyan is tudunk ebben előre menni. Máshogy kell megtervezni az edzéseket, mások a metodikák, mások azok a módszerek, amivel magyarázni kell, vagy át kell adni a tudást. Úgyhogy én azért is örülök ennek, mert azt gondolom, hogy ezzel én is sokat fejlődtem és előre tudtam lépni mind szakmailag, mind pedig emberileg.
Vannak személyes céljaid az idei szezonra és a jövőre nézve?
Azt gondolom a legfontosabb, hogy a csapat jól szerepeljen, ehhez mi vagyunk a háttér, úgymond mi a háttérből próbáljuk őket instruálni, felkészíteni. Akkor már elégedett lennék, ha a csapat előre tudna lépni. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a napi munkában és az edzésmenetben szervezettek és pontosak legyünk, rendszerszinten dolgozzunk, mint ahogy tettük ezt tavaly. A személyes ambícióm mindenképpen az, hogy hozzá tudja adni a csapat gépezetéhez és tudjak több területen segíteni a klubnak és az egyesületnek, akár az irodában, akár a pályán a Bálint munkájában, ha kell az edzéstartásban, a videókban vagy az elemzésekben. Azt gondolom, hogy ez nagyon jól működik, illetve magával a stábbal is nagyon jó a kapcsolat, tehát személyes ambícióként azt szeretném, hogy ez megmaradjon és ennek eredményeként a csapat még sikeresebb tudjon lenni, mint tavaly volt. Biztos, hogy nem lesz egyszerű, de ezért dolgozunk, illetve mindent meg fogunk tenni érte.
