Hári Levente:”Bármikor, bármi történhet a pályán”

Az ETO University Handball Team játékosai július közepén megkezdték a felkészülést a régóta várt NBI-es szezonra. A tavalyi évhez képest a csapat kerete átalakult, így egy sorozatot indítva mutatjuk be új játékosainkat. A negyedik részben Hári Levente mutatkozik be.

A fiatal szélső játékos karrierjét Sárbogárdon kezdte, végül Veszprémből tette át székhelyét Győrbe. A vele készült interjút olvashatják most el.

Azt hiszem nem lesz meglepő számodra, hiszen mindenki kíváncsi a kezdetekre. Hogyan és miért éppen a kézilabdával ismerkedtél meg?

Sárbogárdról származom, ahol körülbelül harmadikos lehettem, amikor elindult a kézilabda a kisvárosban. Előtte természetesen fociztam, és egy időben egyszerre űztem a két sportot is. Aztán eljött az az időszak, amikor választanom kellett, mert már nem értem oda mindkét edzésre. Édesanyám kézilabdázott, így sok mérkőzést láttam az oldalán, ezért úgy döntöttem, hogy én is ezt a sportot szeretném választani.

Mi az, ami megfogott ebben a sportágban?

Igazából az,  hogy nagyon intenzív sport. Rengeteg inger éri az embert a hatvan perc alatt és tényleg pillanatok töredéke alatt kell döntést hozni. Ez nagyon megtetszett, hiszen bármikor bármi történhet a pályán. Vegyük például a focit, ott ha több góllal vezetnek sokkal nehezebb visszahozni a mérkőzést. Kézilabdában viszont manapság az 5-6 gólos hátrány is könnyen eltüntethető, úgyhogy szerintem ez nagyon izgalmas.  

Mint említetted több poszton is kipróbáltad magad. Milyen különbségeket, könnyebbségeket vagy éppen nehézségeket tudsz mondani az átlövő és szélső poszt között?

Teljesen más a kettő.  Nyilván a lövéseknél a legszembetűnőbb ez. Szélen sokkal kisebb a szög és a  hely a kapuknál, így a technikai repertoárnak kell nagyobbnak lennie, hogy hogyan is tudod megoldani az adott szituációt. Irányító poszton azért a társakat is ki kell szolgálni, szervezni kell a játékot. A szélsők effektíve végrehajtó emberek, tehát ha a társak kiszolgálják őket, akkor az adott feladatot kell végrehajtani. Én nagyon szeretem, mert egy részben ez agyjáték is, hiszen túl kell járni a kapusok eszén. Szerintem az össze poszt kreatív a maga módján, de örülök, hogy a szélen játszhatok.

Azt már tudjuk, hogy a posztokon milyen utat jártál be, de hogy alakult a karriered?

Szerencsére nem volt túl sok állomás az életemben. Mint említettem Sárbogárdon kezdtem el kézilabdázni és egy veszprémi nyári tábor során az Éles József megkérdezte, hogy nem szeretnék-e Veszprémben játszani.  Viszonylag fiatal voltam és a családdal  együtt úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Így kerültem oda, ahol 14 évet játszottam. Végigjártam a ranglétrát az Akadémián. Sikerült a Fejér B.Á.L. Veszprémmel felkerülni az első osztályba, ahol nagyon szép négy évet töltöttünk el. A tavalyi év során azonban jött a megkeresés az ETO-ból, hogy számítanának rám a következő idényben. Nagyon szerettem Veszprémben játszani, hiszen ott nőttem fel, de úgy éreztem, hogy a karrierem szempontjából szükséges a váltás. Fontos volt nekem, hogy milyen városba és milyen szinten tudok majd játszani. Győrben komoly célok és ambíciók vannak, amelyek megkönnyítették a döntésemet. 

Több mint egy hónapja együtt dolgozol az új csapatoddal, mérkőzéseket is játszottatok. Mik a benyomások, tapasztalatok?

Ami először eszembe jut, azaz, hogy jó kis csapat és társaság alakult ki. Így az első benyomások nagyon pozitívak voltak, igaz elég sok embert ismertem innen, volt akivel együtt játszottam, volt akivel ellenfélként találkoztunk már. A beilleszkedés így zökkenőmentesen zajlott. Az első perctől kezdve sikerült mindenkivel megtalálni a hangot, amit nagyon fontosnak tartok a csapategység miatt is. jó a hangulat a pályán és az öltözőben is.   

Minden szezonnak komoly célokkal vágnak neki az együttesek és a játékosok is. Te milyen elvárásaid vannak a következő idénnyel kapcsolatban?

A kézilabda tekintetében az én személyes célom az az,  hogy egyénileg is még többet tudjak fejlődni és hogy feljebb tudjak lépni a mostani szintemen.  De a lényeg, hogy csapatként is nagyon erősek legyünk és elérjük a bennmaradást. Szeretném, hogy olyan csapat legyünk, akik akárhová mennek, képesek legyenek meglepetést okozni és az ellenfeleink komolyan számoljanak velünk. 

Említetted, hogy a váltásnál is figyelembe vetted, hogy milyen városba érkezel. Mennyire ismerted meg Győrt?

Az edzések között még nem volt időm megismerni a várost. Viszont az első hét szombatján végzett “városnéző”futás közben bejártuk a belvárost. Igaz annyira nézelődni nem volt időnk. De a győrieket is kérdezgettem már, hogy hol miket lehet csinálni, hova érdemes beülni. A városnak nagyon jó hangulata van, úgyhogy bízom benne, hogy nemsokára lesz időm felfedezni Győrt. Nagyon szeretek kávézni is, szóval meg szeretném keresni azt a helyet is, ami később a törzshelyemmé válhat majd. Az is tetszik, hogy minden közel van egymáshoz és hamar el lehet jutni egyik pontból a másikba. 

Gondolom, a jelenlegi szabadidődből majd még áldozol a város megismerésére. Viszont mi az ami téged két edzés vagy mérkőzés között feltölt vagy éppen kikapcsol?

Az egyik kedvenc hobbim a tenisz. de nagyon szeretek pingpongozni és láb-teniszezni is. Igazából minden sportot szeretek, amikor hosszabb pihenő van akkor rendszerint teniszezni járok.  A sportokon kívül szeretek a családommal, a barátokkal és a barátnőmmel közös programokat csinálni, vagy csak beülni valahova beszélgetni egy finom étel mellett. Nagyon fel tudnak tölteni az ilyen percek. Fontos számomra az is, hogy ne legyek antiszociális és hogy néha kiszakadjak a kézilabda világából is. 

A kezdetektől kezdve a tizenötös a mezszámod?

Amikor elkezdtem játszani a 20-as volt a mezszámom, mivel huszadikán születtem, így evidens volt ezt választanom. Sok évig játszottam ebben a számban, de amikor felkerültem az NBI-be már foglalt volt. Így keresnem kellett egy olyat, ami nem. Ekkor esett a választás a 15-re, az szabad volt s közel is áll a húszashoz.  Így már több éve ebben játszom, sok szép emlék fűz hozzá. Úgy gondolom, hogy már bárhova mennék nem változtatnék már rajta. 

Sokan várták már, hogy a városnak újra legyen egy első osztálybeli felnőtt férfi kézilabda csapata. Mit ígérsz a győri szurkolóknak?

Nagyon remélem, hogy sokan lesznek kint a Magvassyban. Én csak annyit tudok igazából ígérni, hogy nem fogják megbánni, ha kijönnek a mérkőzéseinkre. Egy végletekig küzdő csapatot fognak látni, akik az utolsó pillanatig nem adják majd fel. Bízom benne, hogy közösen fogunk együtt sikereket elérni, amivel meg tudjuk nekik hálálni a bizalmat.